öcs
ハンガリー語
[編集]発音
[編集]語源
[編集]名詞
[編集]öcs (複数・主格 öcsök)
- 弟。
格変化
[編集]| 語形変化 (語幹: -ö-, 母音調和: 前舌円唇) | ||
|---|---|---|
| 単数 | 複数 | |
| 主格 | öcs | öcsök |
| 対格 | öcsöt | öcsöket |
| 与格 | öcsnek | öcsöknek |
| 具格 | öccsel | öcsökkel |
| 因格 | öcsért | öcsökért |
| 変格 | öccsé | öcsökké |
| 到格 | öcsig | öcsökig |
| 様格(ként) | öcsként | öcsökként |
| 様格(ul) | — | — |
| 内格 | öcsben | öcsökben |
| 上格 | öcsön | öcsökön |
| 接格 | öcsnél | öcsöknél |
| 入格 | öcsbe | öcsökbe |
| 着格 | öcsre | öcsökre |
| 向格 | öcshöz | öcsökhöz |
| 出格 | öcsből | öcsökből |
| 離格 | öcsről | öcsökről |
| 奪格 | öcstől | öcsöktől |
| 非限定的 所有形単数 |
öcsé | öcsöké |
| 非限定的 所有形複数 |
öcséi | öcsökéi |
派生語
[編集]複合語
[編集]参考文献
[編集]- öcs in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN