tájol

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈtaːjol/
• 分綴: tá‧jol

語源

táj +‎ 接尾辞 "-ol"

動詞

tájol

1. (他動詞, 地図や教会など) 方向付けをする、向きを合わせる、正しい方向に合わせる。
2. (自動詞, 娯楽など) 地方巡業をする、各地を回る。

活用

tájol の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	tájolok	tájolsz	tájol	tájolunk	tájoltok	tájolnak
		定活用	tájolom	tájolod	tájolja	tájoljuk	tájoljátok	tájolják
		2人称目的語	tájollak	―
	過去	不定活用	tájoltam	tájoltál	tájolt	tájoltunk	tájoltatok	tájoltak
		定活用	tájoltam	tájoltad	tájolta	tájoltuk	tájoltátok	tájolták
		2人称目的語	tájoltalak	―
仮定法	現在	不定活用	tájolnék	tájolnál	tájolna	tájolnánk	tájolnátok	tájolnának
		定活用	tájolnám	tájolnád	tájolná	tájolnánk	tájolnátok	tájolnák
		2人称目的語	tájolnálak	―
命令法	現在	不定活用	tájoljak	tájolj または tájoljál	tájoljon	tájoljunk	tájoljatok	tájoljanak
		定活用	tájoljam	tájold または tájoljad	tájolja	tájoljuk	tájoljátok	tájolják
		2人称目的語	tájoljalak	―
不定詞	tájolni		tájolnom	tájolnod	tájolnia	tájolnunk	tájolnotok	tájolniuk
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			tájolás	tájoló	tájolt	tájolandó	tájolva	tájolhat

派生語

(動詞派生接頭辞を伴って):

• betájol

参考文献

• tájol in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN