rábeszél

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈraːbɛseːl/
• 分綴: rá‧be‧szél

語源

接頭辞 rá- +‎ beszél

動詞

rábeszél

1. (他動詞, 誰かを) 説得する、勧める。(～に -ra/-re)

   類義語: meggyőz, rávesz

   対義語: lebeszél (止めるように説得する)

活用

rábeszél の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	rábeszélek	rábeszélsz	rábeszél	rábeszélünk	rábeszéltek	rábeszélnek
		定活用	rábeszélem	rábeszéled	rábeszéli	rábeszéljük	rábeszélitek	rábeszélik
		2人称目的語	rábeszéllek	―
	過去	不定活用	rábeszéltem	rábeszéltél	rábeszélt	rábeszéltünk	rábeszéltetek	rábeszéltek
		定活用	rábeszéltem	rábeszélted	rábeszélte	rábeszéltük	rábeszéltétek	rábeszélték
		2人称目的語	rábeszéltelek	―
仮定法	現在	不定活用	rábeszélnék	rábeszélnél	rábeszélne	rábeszélnénk	rábeszélnétek	rábeszélnének
		定活用	rábeszélném	rábeszélnéd	rábeszélné	rábeszélnénk	rábeszélnétek	rábeszélnék
		2人称目的語	rábeszélnélek	―
命令法	現在	不定活用	rábeszéljek	rábeszélj または rábeszéljél	rábeszéljen	rábeszéljünk	rábeszéljetek	rábeszéljenek
		定活用	rábeszéljem	rábeszéld または rábeszéljed	rábeszélje	rábeszéljük	rábeszéljétek	rábeszéljék
		2人称目的語	rábeszéljelek	―
不定詞	rábeszélni		rábeszélnem	rábeszélned	rábeszélnie	rábeszélnünk	rábeszélnetek	rábeszélniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			rábeszélés	rábeszélő	rábeszélt	rábeszélendő	rábeszélve	rábeszélhet

派生語

• rábeszélés

参考文献

• rábeszél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN