megbeszél

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈmɛɡbɛseːl/
• 分綴: meg‧be‧szél

語源

接頭辞 meg- +‎ beszél

動詞

megbeszél

1. (他動詞) 話し合う、論議する、討論する。(誰と -val/-vel)
2. (他動詞, 議論の結果) 同意する、意見が一致する。(誰と -val/-vel)

活用

megbeszél の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	megbeszélek	megbeszélsz	megbeszél	megbeszélünk	megbeszéltek	megbeszélnek
		定活用	megbeszélem	megbeszéled	megbeszéli	megbeszéljük	megbeszélitek	megbeszélik
		2人称目的語	megbeszéllek	―
	過去	不定活用	megbeszéltem	megbeszéltél	megbeszélt	megbeszéltünk	megbeszéltetek	megbeszéltek
		定活用	megbeszéltem	megbeszélted	megbeszélte	megbeszéltük	megbeszéltétek	megbeszélték
		2人称目的語	megbeszéltelek	―
仮定法	現在	不定活用	megbeszélnék	megbeszélnél	megbeszélne	megbeszélnénk	megbeszélnétek	megbeszélnének
		定活用	megbeszélném	megbeszélnéd	megbeszélné	megbeszélnénk	megbeszélnétek	megbeszélnék
		2人称目的語	megbeszélnélek	―
命令法	現在	不定活用	megbeszéljek	megbeszélj または megbeszéljél	megbeszéljen	megbeszéljünk	megbeszéljetek	megbeszéljenek
		定活用	megbeszéljem	megbeszéld または megbeszéljed	megbeszélje	megbeszéljük	megbeszéljétek	megbeszéljék
		2人称目的語	megbeszéljelek	―
不定詞	megbeszélni		megbeszélnem	megbeszélned	megbeszélnie	megbeszélnünk	megbeszélnetek	megbeszélniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			megbeszélés	megbeszélő	megbeszélt	megbeszélendő	megbeszélve	megbeszélhet

派生語

• megbeszélés

参考文献

• megbeszél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN