összebeszél

ハンガリー語

発音

• IPA(?): /ˈøsːɛbɛseːl/
• 分綴: ösz‧sze‧be‧szél

語源

接頭辞 össze- +‎ beszél

動詞

összebeszél

1. (自動詞) 同意する、共謀する、陰謀を企てる。(～に -ban/-ben, 誰と -val/-vel)
2. (他動詞) 寝ぼけたことを言う、くだらない話をする。

   Sok mindent összebeszélt. ― 彼はたくさんくだらない話をした。

活用

összebeszél の動詞活用形

			1人称単数	2人称単数(親称)	3人称単数, 2人称単数(敬称)	1人称複数	2人称複数(親称)	3人称複数, 2人称複数(敬称)
直説法	現在	不定活用	összebeszélek	összebeszélsz	összebeszél	összebeszélünk	összebeszéltek	összebeszélnek
		定活用	összebeszélem	összebeszéled	összebeszéli	összebeszéljük	összebeszélitek	összebeszélik
		2人称目的語	összebeszéllek	―
	過去	不定活用	összebeszéltem	összebeszéltél	összebeszélt	összebeszéltünk	összebeszéltetek	összebeszéltek
		定活用	összebeszéltem	összebeszélted	összebeszélte	összebeszéltük	összebeszéltétek	összebeszélték
		2人称目的語	összebeszéltelek	―
仮定法	現在	不定活用	összebeszélnék	összebeszélnél	összebeszélne	összebeszélnénk	összebeszélnétek	összebeszélnének
		定活用	összebeszélném	összebeszélnéd	összebeszélné	összebeszélnénk	összebeszélnétek	összebeszélnék
		2人称目的語	összebeszélnélek	―
命令法	現在	不定活用	összebeszéljek	összebeszélj または összebeszéljél	összebeszéljen	összebeszéljünk	összebeszéljetek	összebeszéljenek
		定活用	összebeszéljem	összebeszéld または összebeszéljed	összebeszélje	összebeszéljük	összebeszéljétek	összebeszéljék
		2人称目的語	összebeszéljelek	―
不定詞	összebeszélni		összebeszélnem	összebeszélned	összebeszélnie	összebeszélnünk	összebeszélnetek	összebeszélniük
その他分詞等			動名詞	現在分詞	過去分詞	未来分詞	副動詞	可能動詞
			összebeszélés	összebeszélő	összebeszélt	összebeszélendő	összebeszélve	összebeszélhet

派生語

• összebeszélés

参考文献

• összebeszél in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). ブダペスト: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. 第5版, 1992: →ISBN